Goldziher Ignác Emlékoldal
Az egyetemi oktató
„A sémi nyelvek jeles tanára”
Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1868-ban meglátta Goldziherben a későbbi egyetemi tanárt, ám Eötvös halálával a keleti tanulmányútjáról 1874-ben hazatért ifjú tudós a Budapesti Tudományegyetemen csak magántanári kinevezést kaphatott, a neki ígért tanszéket már Hatala Péter foglalta el.
- Frissítve: 2021. november 11.
- 13:19
Goldziher, bár magántanárként megélhetését az egyetemi előadások nem biztosították, a kezdetektől nagy lelkesedéssel oktatott. Ebben az időszakban meghirdetett órái jól mutatják azokat a gondolatokat, amelyek éppen foglalkoztatták, s amelyek aztán publikációiban öltöttek testet. Az érdeklődők hallgathatták előadásait a muszlim vallásról és intézményeiről ugyanúgy, mint a sémi népek mítoszairól, a Korán értelmezéséről, az iszlám felekezeteiről, a héber nép kultúrtörténetéről vagy az arabok történetéről.
Nyilvános rendes tanári címet, amellyel a kar teljesjogú tagjává vált, csak 1894. augusztus 1-jén kapott, a sémi filológia fizetéssel járó rendes tanárává pedig csak elődje nyugdíjba vonulása után, 1905. május 24-én nevezték ki. Időről-időre nemcsak a bölcsészettudományi, hanem a jogtudományi karon is tartott külön előadásokat, 1917 és 1918 között pedig elvállalta a bölcsészettudományi kar dékáni tisztjét is.
Bár kinevezése után a keze jobban meg volt kötve, az általa tartott heti öt óra tematikáját igyekezett úgy összeállítani, hogy azokból néhány év alatt minden diák bepillantást nyerhessen az arabisztika, az iszlámtudományok és a sémi filológia alapjaiba. A témák iránt mélyebb érdeklődést mutató, több fakultásról, egyetemről, sőt gyakran külföldről érkező hallgatóit hetente két délután otthonában fogadta, ahol hosszú órákon át foglalkozott velük, ízelítőt adva számukra tudása mély tárházából.
Goldziher az 1877-ben megnyílt Országos Rabbiképző Intézet Vezérlőbizottságának 1880-tól több évtizeden keresztül tagja volt. A második nagy tanárgeneráció kiemelkedő tagjaként 1900 és 1921 között oktatott itt, mint „előadó theológiai tanár”. Vallásfilozófiai óráin, s az azok kiindulásaként választott szövegeknél nagy hangsúlyt fektetett az összehasonlító vallástudományra. A pályamunkák általa kiírt témáival szintén igyekezett a hallgatók kutatásait ebbe az irányba, illetve a zsidó-arab irodalom témaköre felé terelni. Számos doktori disszertáció született irányítása alatt. Az évtizedek során több neves külföldi egyetem próbálta Goldzihert megnyerni magának sikertelenül, mert ő mindvégig hű maradt magyar hazájához.
Képgaléria
Ahmed Fuad levele Goldziher Ignácnak
Goldziher Ignác válaszlevele Ahmed Fuadnak
A felejthetetlen tanáregyéniséghez méltó tanítványok közül meg kell emlékezni Heller Bernátról és Somogyi Józsefről, akik nemcsak saját tudományos munkásságukban állítottak emléket mesterüknek, hanem azáltal is, hogy egyikük összeállította Goldziher műveinek bibliográfiáját, míg másikuk Goldziher válogatott cikkeinek gyűjteményét rendezte sajtó alá.
Hálás tanítványai gyakran gondoltak Golziherre szeretettel, mint például ennek a lapnak az írója, a Rabbiképző növendéke, Kálmán Ödön
REAL-MS hivatkozás – MTA KIK Keleti Gyűjtemény GIL/20/06/02
Kapcsolódó hivatkozások
A bejegyzés tartalmához kapcsolódó bibliográfiai tételek
Hasznos volt a bejegyzés?
Ossza meg ismerőseivel is!
Kapcsolódó tartalom
