Goldziher Ignác
az európai iszlámtudományok megteremtője
„Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet” (Példabeszédek 4:5)
Goldziher Ignácnak (1850-1921), a humanista tudósnak állít emléket halálának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteménye rendezésében, a Goldziher Intézet közreműködésével készített kiállítás.
köszöntő
Kedves látogató!
„Éjt napot itt munkált, kutatott nagy bölcse Keletnek,
Itt értek csöndben lángesze nagy művei.
S míg neve tündöklőn, hódítva bejárta a földet,
Önmaga holtig hűn megmaradott e rögön”.
Sebestyén Károly disztichonjai, amelyek Goldziher Ignácnak a pesti Holló utca 4. szám alatti házán elhelyezett emléktáblán olvashatók, a napnál világosabban foglalják össze a világhírű tudós csöndes hétköznapjait, s a Példabeszédek 27:10 alapján tett hármas fogadalmának megfelelő hűségét atyái vallásához, családi nevéhez és magyar hazájához. Az utókor az iszlámtudományok megteremtőjét, a nagy formátumú tudóst, a magyar és külföldi akadémiák tagját, számos tiszteleti cím és kitüntetés birtokosát ünnepli benne, de akik ismerték, egybehangzóan állították, hogy jóval több volt ő minden művénél, mert embersége fénye beragyogta mindazokat, akik vele kapcsolatba kerültek.
A kiállításról menüpontban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Keleti Gyűjteménye rendezésében a Goldziher Intézettel együttműködve rendezett kiállítás tekinthető meg, amely a Magyar Tudományos Akadémia Palotájának előterében látogatható 2021. november 15. és 2022. február 15. között. A Bibliográfiában Goldziher Ignác publikációit tettük közzé kereshetően, teljes szöveggel online olvashatóan. Felbecsülhetetlen értékű levelezésének digitalizált példányai is elérhetőek a Goldziher levelezés oldalon.
A családról
„Édesatyámnak szülei emléke valóságos vallási kultusz tárgya volt.”
Goldziher Ignác (1850–1921) felmenői, a Goldzieher család tagjai Toledóban, majd Hamburgban kereskedtek. Goldzieher Moses (1710–1785) és Hildesheim Chaile, Ignác ükszülei, a 18. század folyamán telepedtek le az Esterházy hercegek fennhatósága alá tartozó, úgynevezett „hét község” (Sevá Kehilot) egyikében, Köpcsény mezővárosban. (…)
Magyar tanulmányok
„A csodagyerek”
A puritán vallásosság és a zsidó tudományok iránti elkötelezettség szellemében nevelkedett gyerek Goldziher hamar kitűnt társai közül. Már négyévesen tudott olvasni, ötévesen befejezte Mózes első könyvének olvasását, és szülővárosában végzett elemi tanulmányaival párhuzamosan, magántanárok segítségével tovább folytatta az elmélyedést a zsidó tudományokba, elsősorban a Talmudba.
Külföldi tanulmányok
„A kis sejk”
Az 1867-es kiegyezés egyben a magyar zsidóság emancipációjának éve is volt. Az 1867. évi XVII. törvénycikk, ill. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felvilágosult politikája – az egyetemi intrikák ellenére –lehetővé tette Goldziher számára, hogy az érettségi után állami ösztöndíjjal külföldi egyetemen tanuljon tovább.
A zsidó tudományok művelője
“Legbuzgóbb mívelői egyikét lelné bennem a zsidó irodalom”
Az arabisztika és iszlámtudomány mellett a zsidósággal foglalkozó tudomány is sokat köszönhet Goldzihernek. Egy 13. századi héber lexikográfusról (Tanḥum ha-Jerusalmi) szóló munkával doktorált 1870-ben Lipcsében. Ifjúkorában erősen foglalkoztatta a zsidóság-tudomány, ami akkoriban alig volt elválasztható a zsidó vallási reform problematikájától. (…)
Az arabista
„Idealizmussal műveljük a tudományt”
Goldziher Ignác több mint 900 tételt számláló munkássága rendkívül szerteágazó volt, azonban érdeklődésének homlokterében az arabisztika és az iszlámtudományok álltak. Mindkét szakterületet egyaránt magas szinten művelte, sőt az utóbbit az ő kutatásai alapozták meg Európában, ahol korábban a pusztán filológiai megközelítés volt a jellemző. (…)
Keresés, kutatás
Bibliográfiai adatbázis
Az iszlámkutató
„Az iszlámtudományok vitathatatlan mestere”
Goldziher érdeklődésének homlokterében minden kétséget kizáróan az iszlám állt. Ő volt az, aki az orientalisztikában először foglalkozott az iszlámmal, mint önálló szakterülettel, beemelve azt a modern kutatások körébe. Munkássága kiterjedt az iszlám minden jelentős aspektusára, s eredményeit nagy hatású könyvekben és cikkekben tárta a világ elé.
A Hitközség titkára
„Mégis találtam törekvéseimnek megfelelő működési területet. A zsidó hitközség iskolaügyét.”
Goldziher Ignác még csak 21 éves volt, amikor 1871-ben a pesti tudományegyetem első zsidó hitű magántanára lett. Úgy remélte, nemsokára a sémi filológiai tanszék élére kerül, ám az Eötvös József által neki ígért posztra Trefort Ágoston, Eötvös utódja a Vallás és Közoktatásügyi minisztérium élén, mást nevezett ki. Goldziher így csak 1905-ben került ebbe a pozícióba. (…)
Az akadémikus
„Hírt, tisztességet, becsületet szerzett a magyar tudománynak”
Goldziher Ignác fiatalon került kapcsolatba a Magyar Tudományos Akadémiával, és összehasonlítva egyetemi karrierjével, itt kiegyensúlyozott pályát futott be. (…)
Az egyetemi oktató
„A sémi nyelvek jeles tanára”
Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1868-ban meglátta Goldziherben a későbbi egyetemi tanárt, ám Eötvös halálával a keleti tanulmányútjáról 1874-ben hazatért ifjú tudós a Budapesti Tudományegyetemen csak magántanári kinevezést kaphatott, a neki ígért tanszéket már Hatala Péter foglalta el.
Nemzetközi kapcsolatok
„Válaszoljon minden levélre … és tartson előadást az orientalista kongresszusokon”
A hazáját semmilyen csábító külföldi álláslehetőség kedvéért el nem hagyó Goldziher számára rendkívül fontos volt a kapcsolattartás tudós kollégáival szerte a világon, akik közül sokkal meghitt barátságot ápolt. A kapcsolattartás két formáját, a levelezést és a nemzetközi kongresszusokon való részvételt ő maga is aktívan művelte és erre tanítványait is biztatta.
Utóélet
„…Oly nevet hagyott maga után, hogy még mindig dicsérettel szólnak róla”
Goldziher Ignác 1921-ben bekövetkezett halála után is megmaradt szakterülete meghatározó egyéniségének, és máig az egyik legnagyobb hatású európai szaktekintélyének. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint műveinek szinte folyamatos újra és újra történő kiadása, fordítása, illetve az azokra mind a mai napig történő hivatkozások.
